MÁS Jóga Gyakorlás I.

602095_491466657574819_647266256_nRitkán szoktam itthon gyakorolni, helyette inkább szeretek eljárni stúdiókba, mert igazság szerint nagyon nehezen veszem rá magam itthon, hogy egyedül jógázzam. Általában addig húzom az időt, amíg már késő lesz és úgy egyébként, mindig találok valami mást, ami fontosabb. Mivel a tanfolyam része, hogy gyakoroljuk a MÁS jógát, igyekszem ezt azért heti egyszer-kétszer beiktatni a menetrendembe.

Általában korán kell kelnem, a reggelek így kiesnek ebből a szempontból, este pedig későn szoktam végezni, így a 9-10 sem lenne ideális, túl fáradt vagyok addigra. Tudom, hogy jógázáshoz a kora reggelt és a lefekvés előttöt szokták ajánlani, nekem mégis a napközbeni, 10-13 közötti időpont vált be a legjobban. Ilyenkorra már elmúlik a kellemetlen reggeli merevség a testemből és az a veszély sem fenyeget, hogy lefekvés előttre túlságosan “felpörögnék”.

Persze tudom, annak is megvan a maga előnye, ha az ember otthon gyakorol, többek között nem kell otthonról elmennie és tulajdonképpen, azt csinál, ami jól esik neki. Ugyanakkor én nemigazán csinálom “teljes erőbedobással”, ha itthon gyakorlok, például nem tartom ki olyan hosszú ideig az ászanákat, közben könnyebben kizökkenek, elkalandozom vagy megzavarnak. Másrészről én most még igénylem, hogy kijavítsanak, korrigáljanak (nekem sajnos még egy normális, nagy tükröm sincs itthon erre a célra).

A MÁS jógára visszatérve a bemelegítés és a napüdvözlet már elég jól mennek fejből és az ászanák sorait is folyamatosan próbálom memorizálni. Tegnap először “élesben” is kipróbálhattam magam tanárként, amikor a helyen, ahova járok jógázni én tartottam a bemelegítést, lévén, hogy kevesen voltunk az órán. Izgultam persze, de ahhoz képest nem is ment rosszul. Semmit sem hagytam ki a sorozatból (pedig volt egy kis hiányérzetem a végén), az utasításnál a kis tévesztésekre és persze a légzésre kell majd továbbra is nagyon odafigyelnem.

Legutóbb, amikor itthon gyakoroltam a sorozatot figyeltem fel rá, mennyire jobban tudok koncentrálni a légzésemre, mint a stúdióban. Míg ott csak elvétve sikerül végig az egyenletes, mély ujjayit fenntartanom (általában az álló sorozatok alatt sikerül, aztán valahogy “elfelejtődik” és csak egyszer-egyszer jut eszembe nehezebb ászanáknál tudatosabban lélegezni), itthon nem volt ezzel problémám és így sokkal inkább elfogott a jóleső “flow” érzés az ászanázás közben. Gondolom ez csak fokozódni fog, amint már magabiztosan tudom a sorozat részeit és nem kell “puskáznom” a kis papírokból.

Számomra jelenleg a teljes salabhasana jelenti a legnagyobb kihívást a sorozatból. Ahova járok jógaórára ott “röplabda” kéztartással csináljuk és így magasabbra fel tudom emelni a lábam (és kicsit még a felsőtestem is), mint amikor csak a csípőm mellett van a kezem. Ott igazából nem is feltétlenül cél, hogy teljesen összezárt lábakat emeljünk fel, emiatt nekem nem is sikerül így a combomat megemelnem. Úgy érzem, speciális izmok kellenek ehhez a  tartáshoz, amelyeket leginkább ezzel (és persze az egylábas) az ászanával lehet legjobban fejleszteni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s