Elisabeth Haich: Beavatás I. Óegyiptomi misztériumok

831583_5A hét elején fejeztem be ezt az ajánlott olvasmányt, amelyet a „letehetetlen” jelzővel illetnék, feltéve, ha könyv alakban olvastam volna el és nem a laptopomról. Egy hihetetlenül elgondolkodtató és érdekfeszítő könyvről van szó. Műfaját tekintve misztikus önéletrajzi regény, az alcímben megjelenő óegyiptomi vonulat ennek az első résznek csak a vége felé kezdődik, illetve a második kötet fő témáját adja, amikor is a hősnőnek fáraólányként a legnagyobb vágya teljesülhet, a beavatás.

Kicsit utánanéztem a szerzőnek és meg kell, hogy mondjam, nem lepett meg, amikor megtudtam, hogy magyar származású írónőről van szó. Elisabeth, aki 93 évesen halt meg, Budapesten született és nőtt fel, és ugyan nincsenek közvetlen utalások a regényben helyre vagy időre, valahogy a könyv hangulatából érezni lehetett, hogy valahol Európában vagyunk. A második világháború után a szerzőnő Svájcba emigrált, ahol is Salvaraian Yesudiannal együtt megalapította Európa legrégebbi jóga iskoláját, más forrás szerint az első világháború előtt Budapesten is alapított egy iskolát, amely a második világháborúig működött. Spirituális vezető lett és több ilyen témájú könyv is olvasható tőle. Yesudiannal együtt szereztek nálunk is jól ismert műveket, ilyen például a Sport és jóga. A Beavatás című könyve Elisabeth legismertebb műve.

A könyvben Elisabeth ír gyermekkoráról, öntudatra ébredéséről, tanulási és fejlődési folyamatáról (vonzalma főleg a művészetek felé terelték – zene, szobrászat, irodalom), saját és kisgyermeke betegségéről, kiábrándulásáról az okkult tudományokból, az univerzális igazság és az élet értelmének kereséséről, találkozásával a halállal, megismerkedéséről a jógával és a végül az ógyiptomi részben tanulóéveiről a beavatása előtt. Sajnos a könyv itt egy ponton hirtelen vége szakad, de sikerült angolul megtalálnom a teljes könyvet az interneten, így hamarosan folytatom az olvasást.  Egyébként nem értem, hogy a magyar kiadásban miért szedték két részre a könyvet, ráadásul nem is logikus a felosztás helye.

Nehéz lenne kiemelnem kedvenc részt a műből, helyette csak felvillantanék néhány számomra emlékezetes jelenetet. A gyermekkori epizódban nagyon érdekes lelki vívódásnak lehetünk tanúi: a kisgyerek „rádöbben”, hogy a szülei nem az igazi szülei, de ő sem tudja megmondani, hogy ki a valódi apukája és anyukája, de azt tudja, hogy nem lehetnek azok, akikkel él, hiszen ők annyira különböznek tőle, képtelenek megérteni az ő gondolkozásmódját. Még egy levelet is ír édesanyjának, aki persze iszonyatosan felháborodik lánya „hálátlanságán”. A főszereplő-elbeszélőre már nagyon fiatal korától fogva jellemző az állandó megkérdőjelezése a dolgoknak, egy olyan különleges attitűd, amellyel a világ minden jelensége mögött az okokat, univerzális mozgatókat szeretné feltárni. Egész élete útkeresés, válaszok után kutatás, megérteni vágyás.

Hátborzongva olvastam a betegséget hozó gonosz szellemekről szóló részt, izgulva-féltve követtem nyomon az elbeszélő szembetegséggel folytatott küzdelmét. Megdöbbentő történetekkel, rendkívüli részletekkel áll elő előző életéről a hősnő kisfia, aki az anno megszerzett tapasztalatait ebben az életében is kamatoztatni tudja. Az elbeszélő önmaga is visszatér előző életébe egy álom keretében, amelyben igen szomorú véget ér: élete végén öreg és megfáradt koldusnőként találkozik élete megrontójával, egyetlen szerelmével, aki hozzá hasonló sorsra jutott. Egy másik érdekfeszítő részben a gondolatátvitellel kísérletezik a hősnő férjével, rokonaival, ismerőseivel. Ezen kísérletek által új összefüggések válnak világossá számára és egyúttal elképzelhetetlen energiákat képes segítségükkel megmozgatni, amelyek nem kellő óvatossággal kezelve negatív hatást is gyakorolhatnak rá.

Összességében elmondhatom, hogy mindenkinek csak ajánlani tudom ezt az inspiratív olvasmányt, biztos vagyok benne, hogy nagyon sok értékes és hasznos gondolattal gazdagodhat az olvasó, amelyek saját útkeresésében is segítségül szolgálhatnak.

 

 

One thought on “Elisabeth Haich: Beavatás I. Óegyiptomi misztériumok

  1. Szia Tami!

    A Beavatást én minden jógásnak csak ajánlani tudom. Most éppen már kiadták megint egy kötetbe foglalva az egész szöveget.

    Haich Erzsébet egy igazi jógi. Nekem nagyon inspiratív az egész lénye, a bölcsessége és a tanítása. Ezért javasolom minden jógásnak, hogy olvassa el ezt a könyvet. Személy szerint nekem is nagyon sokat adott, és úgy érzem nőként, jógaoktatóként számos olyan tudással gazdagodtam általa, amelyről mostani nagymesterek sosem szólnak.
    Haich Erzsébet valahogy a nőkhöz szól, a nők nyelvén, segít yoginivá válni. Segít megérteni, amit csak nőként lehet.
    Ma kicsit hímsovén világban élünk, a legtöbb nagymester, vagy megvilágosodott tanító férfi, ha valaki nő, akkor ezen a téren is százszor többet kell teljesítenie.

    Haich Erzsébetről maga Yesudián is úgy nyilatkozik, hogy ő volt a mestere. Persze Magyarországon még mindig kevesen ismerik Haich Erzsébetet, noha Yesudián neve már elfogadottabb.

    Nőként, yoginiként, emberként egyaránt egy kincsesbánya a Beavatás. Főleg a könyv második részében olyan átfogó tudást ad át a szerző, amely csak a legnagyobb mesterektől származhat.
    Haich Erzsébet kétségtelenül egy megvilágosodott mester, méghozzá a legnagyobbak közül. Hiteles, magyar és Nő. Legyünk büszkék rá, és merítkezzünk belőle.

    Jó olvasást a második részhez!
    Gabi

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s