Szombat esti program: Világosodjunk meg!


KépMár nagyon régóta meg szerettem volna nézni ezt a filmet és ma végre sikerült. A “Világosodj meg!” című, 2008-ban készített dokumentum film nem teljesen arról szólt, mint amire számítottam. Azt gondoltam, hogy egy aránylag átfogóbb képet fog majd adni nekem a jóga sokszínűségéről egy aránylag objektívabb nézőpontból. Persze sok mindent felvillant a jóga világából, én azért egy kicsit felületesnek éreztem ezt a fajta ábrázolást és attól tartok, hogy azoknak az embereknek a fejében, akik ezen film alapján szeretnék eldönteni, hogy érdemes-e kipróbálniuk a jógát vagy sem, még nagyobb káoszt fog okozni. De ez persze csak az én véleményem.

A film megközelítése szerintem tipikusan amerikai: egy átlagos, a spirituálissal és a jógával szemben egyaránt szkeptikus srácot (az ideiglenesen munkanélküli, amúgy újságíró Nicket) bevezetnek a  “yoga.com” világába azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a találkozás (legalább) életre szóló változásokat idézzen elő a “kísérleti nyúlban”. A főszereplő körülbelül fél évet tölt különböző irányzatok és rendszerek megismerésével, kipróbálásával, először az USA-ban, majd az indiai Mysore-ban látogat meg különböző (celeb) jóga tanárokat, majd ismert gurukat is, hogy kipróbáljon különböző irányzatokat, illetve, hogy megoldást találjon spirituális kételyeire. Indiából való hazatérése után visszatér a normális életéhez, elkezd újra dolgozni és abbahagyja a jógázást.

Nem arról van szó, hogy ez nem volt egy érdekes kísérlet, egyszer meg lehetett nézni a filmet. Érdekes vonulat például, ahogy a főszereplő a bhakti jógával megismerkedve eljut odáig, hogy a jógát elsősorban nem (csak) a fizikai test “karbantartására” és tökéletesítésére találták ki, hanem a jóga maga az Istennel való egyesülés felé vezető út. Kedvenc jelenetem egy Guru Sharan Ananda nevű – szerintem nagyon hiteles – jógival folytatott beszélgetés volt, aki az égvilágon semmiről nem akarta meggyőzni Nicket, csak arra kérte, hogy azon dolgozzon, hogy önmagát megismerje. Valóban nem meglepő, hogy össze van zavarodva és nem tudja, merre menjen, milyen utat kövessen, ha önmagában sem bízik. Különösen tetszett a guru reakciója, amikor Nick attól félt, hogy valami hülyeséget fog kérdezni: “Nincsenek hülye kérdések, csak hülye válaszok.” – mondta. A lezárás, amikor arra tanítja, hogy önmaga vezetőjévé, végső soron saját maga gurujává kell válnia a megértéshez, különösen szimpatikussá teszi számomra ezt a megnyerő mosolyú bácsit. Nézzétek is meg ezt az extra jelenetet (ennek csak a rövidített változata szerepel a filmben):

Beleolvasva mások filmről alkotott véleményébe, többen írják, hogy a rendezőnek nem igazán sikerült elérnie a kitűzött célját a filmmel (már ha volt ilyen cél azon túl, hogy kiderüljön, a jóga bárkit képes átalakítani). Mint már említettem, szerintem sem teljesen szerencsés a megközelítés, hiszen kellő információ hiányában ugyanakkora katyvasznak mutatja a jógát, mint ahogyan legtöbben gondolkoznak róla. Gondolok én itt például egy kis filozófiai betekintésre, amelyet véleményem szerint tartalmazhatott volna (ugyan szerepel egy-két tény professzoroktól, de ezek szerintem hiányosak és nem annyira relevánsak szerintem). Így bennem egy kicsit a “vak vezet világtalant” szemlélet demonstrálása érződött a film nézése közben. Különösen sokatmondó a tény, hogy Nick a kísérlet letelte után nem is folytatja tovább a jógázást – nem hiszem, hogy egy ilyen végkifejlettel túl sok embert győzne meg a film arról, hogy érdemes jógázni. Annak ellenére, hogy a film rendezője már évek óta jógázik, ezzel csak azt a sztereotípiát erősíti, hogy a jóga csak egy a számtalan mozgásforma közül, amely ha neked nem jön be, nyugodtan lépj tovább. A kísérlet kudarcot vallott, nincs végkifejlet, nincs konklúzió.

A film nézése közben halkan megköszöntem magamnak, hogy anno jelentkeztem az oktatói képzésre, mert eszembe jutott az a káosz, amely még pár hónapja a fejemben volt és amely lassan, de biztosan kezd rendeződni. A tanulság az lehetne, hogy nem lehet a jógát pusztán azzal megismerni, hogy ellátogatunk különböző órákra és megismerünk különböző megközelítési módokat, hiszen azok többnyire elfogultak és nem nyújtanak, nem is nyújthatnak teljes képet számunkra. Helyette mélyebbre kell ásnunk, vissza kell mennünk a forráshoz, az alapokhoz, átfogóbb kérdéseket kell feltennünk és meglátnunk a mélyebb összefüggéseket.

2 thoughts on “Szombat esti program: Világosodjunk meg!

  1. Szia Tami! Teljesen egyetértek Veled, eleve nonszensz volt már maga a kiindulási pont is! Nem attól fog bárki bármit megérteni a jógából, hogy minden irányzatot kipróbál egy-egy óra erejéig. Én arra gondolok, hogy ennyire mégsem lehet valaki hülye, mint aki állítólagosan kitalálta ezt a kísérletet. Biztos vagyok benne, hogy ez nem valódi dokumentumfilm, hanem fikció, amit (nem akarok sértő lenni, de ezt nem tudom szebbre csomagolni) az átlag amerikai ember intellektusához állítottak be. Szerintem európai ember számára a film fogyaszthatatlan.

    • Igen, a rendező/kitaláló nekem sem tűnt túl kompetensnek egy ilyen jellegű film levezetéséhez… Eleve nem is akartam elhinni, hogy a lány már nyolc éve jógázik.

      Azért is írtam, hogy tipikus amerikai a megközelítés, mert ott ilyen dokumentum filmek vannak (legalábbis azok közül, amelyek a nagy tömegekhez eljutnak és amilyenekből én is láttam). A nagy semmiből a végére levezetik a nagy semmit… :l

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s