Széljegyzet
0

tumblr_lojg5dF59B1qjal3yo1_r1_500Most hogy lassan a végére ér a jógaoktatói tanfolyam és én már azon szervezkedem, hogy hol és milyen jógaórát fogok tartani októbertől, egy kicsit elfogott az a fajta “számvetés” érzés, ami egy korszak lezárulta után és egy új lehetőség eljövetele előtt fog el bennünket. Ráadásul épp most költöztem egy másik lakásba, ami még inkább azt erősíti, hogy egy új fejezet következik az életemben. Ez az új hely sok szempontból alkalmasabb lesz jógázásra az előzőnél: tágas, napfényes, de mégis meghitt és belsőséges – mi más kellene még?

Sok szempontból szerencsésnek érzem magam, hiszen szeretem a munkámat, azt csinálom, amit tanultam (ezt manapság nem sokan mondhatják el magukról sajnos) ráadásul én osztom be a napomat, így napi szinten jut időm a gyakorlásra, főzésre, ügyintézésre. Így amikor elkezdtem a jógaoktatói tanfolyamot, nem feltétlenül szerettem volna oktatni, inkább a biztonságos gyakorlás kialakítása, illetve az elméleti tudnivalók mélyítése miatt jelentkeztem. Meg szerettem volna szerezni azokat az alapokat, amelyek segítségével a jóga körüli káosz rendezésre kerül a fejemben és hogy a tanfolyam után immár a helyes ösvény meglelése után önállóan is tájékozódni tudjak. Azonban ahogy telt-múlt az idő, egyre erősebben merült fel bennem az igény, hogy másokkal is megosszam a megszerzett tudást, illetve a tanítás azonnali megkezdésével nem fenyeget majd az a veszély, hogy elfelejtem a tanultakat, hanem épp ellenkezőleg: arra serkent majd, hogy folyamatosan képezzem magam.

Emlékszem, hogy angol tanításnál milyen nehéz volt a kezdet. Még a gyakorló tanítás alatt sem volt tervben, hogy tanár leszek, de aztán annyira megszerettem az egészet, hogy már nem volt vissza út. Pedig nem voltam egy tipikus tanár-alkat és pont emiatt volt hihetetlen, hogy olyan gyorsan otthonossá vált számomra az új szerep. A pár hónap alatt elsajátított rutin volt az, ami megadta végül a teljes magabiztosságot, hogy sok ember elé is ki tudjak állni tanítani, felvállaljam magam.

És most megint úgy érzem magam, mint anno: nincsen tapasztalat és rutin, így a fejemben lévő elméleti tudás még nem kiforrott, nem élő. Sok a bizonytalanság, a kérdőjel, a szorongás, hogy valamit rosszul csinálok vagy mondok. Ezzel együtt sok mindent át tudok hozni és hasznosítani az angol tanításból, hiszen az alapvető pedagógiai elvek mindkét irányzatban hasonlóak. Emlékszem, a tanítás elején mennyire stresszelt a törekvés, hogy mindenkinek megfeleljek. Aztán egy idő után rájöttem, hogy lehetetlen feladatra vállalkozom és mindig lesznek olyanok, akiknek nem leszek szimpatikus, nem jön be a stílusom, egyszóval nem találom meg velük a közös hangot és ezt el kell fogadni, különben a sok frusztráció hamar kiégéshez fog vezetni.

Belegondolva én is tudok mondani pár olyan jógaoktatót, akik nem “a szívem csücskei” és nem azért, mert ne lennének jó és felkészült oktatók vagy valamivel kivívták volna az ellenszenvemet, hanem mert nincs meg köztünk a megfelelő kémia. Olyan is előfordul, hogy “emberként”, tehát az órák kívül nagyon jól megvagyok az illetővel, de az órája mégsem tetszik. És ugyanez persze fordítva is igaz. Egyelőre még nem tudom, hogy milyen típusú jógaoktató leszek, már ha ez egyéni döntés kérdése lehet-e egyáltalán. Az alapvető vérmérséklet és attitűd biztosan adott valamennyire, azonban vannak dolgok, amelyeket személyesen is irányíthatunk. Én például nehéznek találom a “haverkodást” az óráimon, így sokan szigorúnak tartanak, ami persze nem feltétlenül baj. Némi szigorúság kell is, különben ahogy mondani szokták, “fejemre nőnek” a tanítványok.

Valójában pont ez az, amitől félek a jógaoktatással kapcsolatban: hogy túlságosan távolságtartó leszek majd. Emiatt folyamatosan törekedni fogok arra, hogy a hidegséget oldjam majd magamban az emberek felé és hogy gyengéden, szeretettel közeledjek feléjük. Iszonyatosan izgulok már egy ideje, hogy milyen érzés lesz majd jógát oktatni, nem is emlékszem, utoljára mikor voltam ekkora lázban. Érzem, hogy elkezdődött a visszaszámlálás és mindent bele kell majd ezentúl adjak, hogy elégedett legyek önmagammal és hogy sikerélménnyel induljak el a tanításnak ezen a másik rögös útján.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s