Egy Kezdet Vége

KépVégül a múlt szombat is eljött: a jógaoktatói tanfolyam utolsó napja. Igazság szerint annyira izgultam az aznapi vizsgák miatt, hogy sajnos nehezen tudtam átélni az esemény ünnepélyességét. Aztán vége lett és most az egyik szemem sír, a másik nevet: ugyan visszakaptam a hétvégéimet és vége az intenzív tanulás gyomorgörcseinek, viszont vissza fogom sírni az együtt eltöltött szombatokat és vasárnapokat, a sok-sok érdekes és hasznos dolgot, amelyeket a kurzus során megismertem.

Nem tudtam annyit készülni az Ayurvéda és jóga filozófia vizsgára, amennyit szerettem volna, lévén szokás szerint sűrű hetem volt múlt héten. Ennek ellenére könnyebb volt számomra erre a vizsgára készülni, mint az anatómiára: érthető módon ezt kevésbé találtam száraznak, ráadásul nagyon sok dologra rácsodálkoztam tanulás során, néha konkrétan olyan érzésem volt, mintha egy másik dimenzióban lennék, szóval mondanom sem kell, hogy nem esett annyira jól közben visszazökkenni a “szürke valóságba”. Végül jól ment a vizsga, jó kimerítő volt, el kellett gondolkodni rajta. Aztán következett még egy gyakorlati vizsga, amelynek könnyedebb lélekkel álltam neki az írásbeli után. Valóban újból és újból rá kell jönnöm, hogy a látszólag legkönnyebb dolgok a legnehezebbek a világon: hova bóklászik állandóan az elme?! Olyan gyorsan elillan a koncentráció gyakorlás közben is… Kíváncsi vagyok, mikor fogok eljutni arra a szintre, hogy végig fókuszált marad a figyelmem. Itthon hajnalban egyedül jógázva könnyebb egyébként: csend és nyugalom van, nincs körülöttem senki, még semmi sem történt velem aznap, amin agyalhatnék és kicsit még a félálom és az ébrenlét között, a még nem maximális fokozaton működő elme csendesebb, szelídebb. A gyakorlati vizsgának az igazítások is a része volt, amit még mindig nem sikerült elsajátítanom és úgy érzem, hogy csak a rutin és a gyakorlás fogja meghozni a magabiztosságot majd.

Ebédszünet után én is “beálltam a sorba” és adtam egy közepesen béna nyilatkozatot a tanfolyamról szigorúan helyben rögtönzött válaszokkal. Majd 4-re megérkeztek a vendég jógázók, szám szerint tizenketten és kezdetét vette az igazi móka: felváltva tartottuk meg nekik a MÁS Jóga sorozatot, miközben igazítottuk a pózokat. Igen nagy rádöbbenések, felismerések és beparáztatások kísérték ezt a másfél órát: rá kellett jönnöm, hogy a tanfolyam steril környezete nem készíthetett fel arra, hogy mi vár majd rám, ha elkezdek oktatni. Olyasmi érzés volt, mint amikor az egyetemi szakmódszertan szemináriumok után elkezdeni a gyakorlótanítást. Nem, ez annál durvább volt: iszonyatos felelősségtudat vett erőt rajtam ahogy elnéztem a kezdő jógásokat és azonnal megfogadtam, hogy mostantól még a legalapvetőbb dolgokról sem fogom ismertnek feltételezni, semmi sem lesz evidencia. Az igazításoknál igen nehéz volt megítélni, hogy mennyire esett jól az alanyoknak, bár utólag többen is mondták, hogy milyen jó volt, hogy ilyen sokan foglalkoztak velük és sokszor kijavították őket, mert ők amúgy nem érzik, hogy például mikor egyenes a hátuk. Izgalmas és kicsit félelmetes volt látni, hogy telik meg élettel (és párával) a terem, amelyet eddig mindössze csak nyolcan töltöttünk meg azelőtt.

Este pedig megtartottuk a diplomaosztót és a kirtant, szóval most már hivatalosan is jógaoktató vagyok (jesssz!). Szeretem ezeket a közös mantrázásokat, főleg amikor már tudom a szanszkrit szövegeket, bár továbbra is elég nehezen ragadnak meg, de azért igyekszem. Eksztatikus érzés ezeket az életörömtől duzzadó énekeket együtt ismételni. Miután hazaértem, hamarosan elégedetten és holt fáradtan be is dőltem az ágyba a hosszú nap után.

Végezetül nehéz lenne összegzést írnom arról, hogy mit érzek a tanfolyammal kapcsolatban: megkönnyebbülést, hogy sikerült végigcsinálnom, hálát, amiért olyan sok új dologgal ismerkedhettem meg az elmúlt félév során, csalódottságot, hogy már vége is van, megbánást, hogy nem hoztam ki belőle többet… Egy dolog egészen biztos: az igazi kihívás és tanulás most kezdődik, a tudás gyakorlati átültetése és elmélyítése lesz a feladat mostantól, amelyeket reményeim szerint a következő blogtémák is tükrözni fognak.

2 thoughts on “Egy Kezdet Vége

  1. Tami nagyon tetszik ez a blog! Figyeled, hogy milyen transzformáción mentél keresztül? Talán most már jobban érted, hogy miért voltam veletek olyan szigorú és miért kértem olyan sokat, hiszen a való élet még többet követel. És igen, jógaoktatónak lenni nagyon felelősségteljes, de nagyon felemelő dolog is. Egy állandó koncentráció játék, amit ha jól csinálunk bennünket ugyanúgy visszatölt. Egy állandó in-spiráció, be-és kilégzés, állandó kreatív alkotás, megértés és annak kifejeződése a tanításon keresztül. Tudom, hogy nagyon jó oktató leszel, hiteles, alapos. Hamarosan találkozunk, mert én sem szeretném, ha szétszéledne a csapat:) Úgyhogy nem kell sírni, nemsokára kaptok egy emailt:)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s