Interjú Tas Gergővel

1779436_597767266960695_287485456_nInterjúm alanya egy igen sokoldalú személyiség: cirkuszos gyerekfoglalkozás vezető és felnőtt partner-akrobatika tanár, szakterülete a partner akrobatika, az akro-balansz és a függöny akrobatika (tissue), de járatos az Aikido harcművészetében is. Továbbá Ayurvédikus jógaoktató és a Mantrafon nevű zenés formáció tagja.

Először is szólnál pár szót a végzettségeidről és az eddigi tapasztaltaidról az oktatás terén (hol és mióta tanítasz / tanítottál)?

  • ’A Tan Kapuja’ Buddhista Főiskolán végeztem (2006), és ott is találkoztam először jógával. Kifejezetten jóga ászanákat nem tanítok, bár én is elvégeztem F. Tóth Gabriella Ayurvédikus Jógaoktató Képzését. Inkább igyekszem belevinni azt, amit a jóga adott, a tanításomba, gyakorlásomba, és általában abba, ahogyan az életemet vezetem.
  • Még a főiskola mellett elvégeztem az Alternatív Cirkusziskolát, ahol a partner akrobatika (akro-balansz) lett a fő szakterületem. Először főleg akrobatikát, partner akrobatikát és függönyakrobatikát tanítottam cirkuszos gyerek táborokban, majd 2008-tól, egy ’akro fanatikusokból’ álló kis csoporttal elindítottam az ’Akro Kommandót’. Ebben a csapatban nem voltak műfaji korlátok. A statikus és dinamikus partner-akrobatika gyakorlatoktól kezdve, a kontakt akrobatikán keresztül az akrojógából merített elemekig mindennel kísérleteztünk, ami szembejött. Gyakran ott töltöttük a fél éjszakát.
  • Akkoriban még fogalmam sem volt róla, hogy amikor földön fekve, a lábamon tartva embereket segítek egyik akrobatikus pozícióból a másikba, azt külföldön akrojógának nevezik. Az a tapasztalatom, hogy a tanítást tanítva tanulja meg az ember. Legalábbis velem így történt.
  • A két alapvető csapásirány, azóta is az akrojóga és a kézenállás oktatás.

Mi vonzott a jógához, miért kezdtél el jógázni? Ki vagy mi inspirált abban, hogy erre az útra lépj? Milyen volt az első jóga óra, amelyen részt vettél?

  • Az első jóga óra a fősulin fájdalmas szembesülés volt az akkori korlátaimmal. Borzasztóan merev voltam, a lélegzetem és a gondolataim csapongtak, képtelen voltam koncentrálni. Valószínűleg épp az lehetett a motivációm, hogy ezen változtassak. Az első sikerélményeim érdekes módon akkor érkeztek meg, mikor kisebb sérüléseknél, húzódásoknál kénytelen voltam mélyebben odafigyelni magamra. Rájöttem, hogy a testem meghálálja, ha úgy figyelek rá, mint egy megbántott kisgyerekre. Határtalan türelemmel, szeretettel és bizalommal.
  • Azóta is kicsit így működök. Meg vannak azok a gyakorlatok, amelyekkel karban tartom magam, és felkészülök a kézenállásra vagy partner-akróra, akrojógára, de az igazán mély és meghitt gyakorlás akkor történik meg, mikor a saját testemet kell újra megszelídítenem. Olyan ez, mint egy ima. Akkor igazán őszinte, ha van valami baja az embernek… Egy ilyen szintű munkában persze nem tudsz a testtel úgy dolgozni, hogy a lélek érintetlen maradjon.
  • Ezt a fajta meghittséget meg lehet élni zenében, mozgásban, színházban vagy bármilyen kreatív tevékenységben, ahol igazán benne vagy a pillanat varázsában. Így lesz számomra jóga a főzésből, evésből, tanításból vagy akár szeretkezésből. Egyszerűen ott vagyok a teljes figyelmemmel, jelenlétemmel.
  • Olyan emberek inspirálnak, akik egy része egyáltalán nem gyakorol ászanákat, vagy jóga sorozatokat, csak hitelesen él. Thich Nhat Hanh, Sting, Alanis Morissette, Imogen Heap, John Butler, Bobby Mc Ferrin, Steve Jobs és még sokan mások.

Szerinted milyen elvárásokkal érkeznek és milyen benyomásokkal / élményekkel térnek haza azok, akik először vesznek részt a Te órádon (vagy legalábbis mi az, amit el szeretnél érni náluk :))?

  • Ez mindig azon múlik, hogy éppen milyen szinten van a tanítvány. Az első alkalommal az a törekvésem, megtaláljuk azokat a korlátokat, melyek éppen aktuálisan a fejlődés útjában állnak. Az a cél, hogy idővel ezeken át tudjam segíteni. Hogy elsőre ki, mit vár, azt mindenki maga tudja, de ez az alkalom rendszerint az irányba kerülésről szól. A legfurcsább élmény a függőleges beállítása. Ez még azoknak is szokatlan testérzet, akik egyébként, autodidakta módon már eljutottak egy szintre. Stabilan kézen állni sokféle képen lehet, de a test magától a C-formát érzi elsőre komfortosnak, kiengedett derékkal, hátracsapott lábakkal. Ez a pozíció hosszú távon hazavágja a derekat és a vállnak sem igazán jó. Ehhez képest, a nyújtott testel való függőleges pozíció megedzi a vállakat, a kar izmait és a teljes vázizomzatot. Paradox módon, még a comb és a fenék izmait is fejleszti, mivel a lábakat fent össze kell zárni és feszíteni. Az így nyert testérzet teljesen új élmény és kitartó gyakorlás szükséges ahhoz, hogy természetessé váljon.
  • Az első két alkalommal – mivel sokat erősítünk – rendszerint izomlázzal küzdenek a tanítványok, ezután azonban a könnyedség érzéséről, jó közérzetről és a tartásuk javulásáról számolnak be.

A jóga mely irányzataihoz vonzódsz a leginkább és miért?

  • Számomra a jóga nem ászanázás, hanem szemléletmód. Ha ászana gyakorlásról van szó, az erősen lélegzet fókuszú sorok állnak hozzám közelebb. Lehet az egyszerű napüdvözlet is, ha pontos légzés koreográfiára történik, könnyen meditáció lesz belőle. Van, amikor csak átmozgatom magam néhány könnyebb mozdulattal, és inkább pránajámában élvezem a tudatos légzést. Leginkább a Gabitól tanult MÁS jóga és a Vinay Kumartól tanult Prana Vashya Yoga elemeiből szeretek komponálgatni magamnak sorokat, néha felturbózva egy kis kézenállással.

Heti hányszor mozogsz vagy gyakorolsz ászanát/pranayamát/meditációt stb.?

  •  Mindennap gyakorlok. Ez hozzá tartozik a napomhoz. Van, amikor többet, van, amikor kevesebbet, de megvan az a minimum mozgás, amit mindig megcsinálok. Ebben vannak ászanák, erősítés, nyújtás, kézenállás és egy kis napindító meditáció. Amikor jobban ráérek, pranayama-t, vagy/és tratakát is gyakorlok.

Mi a kedvenc jóga pózod? Van esetleg olyan póz, amely (enyhén szólva) nem áll közel a szívedhez?

  • Kedvenc jógapóz? Kifejezetten kedvenc nincsen. A dhanurászanát viszont, ha tehetem, inkább kihagyom. 🙂

Hogyan jógázol „a matracon kívül”?

  • Úgy, mint bárki más, aki időnként ’észreveszi magát’. Gondolatokat, érzéseket, mentális működési mintákat megfigyelni bármikor lehet. Ezeket megérteni, átalakítani, elengedni az már nehezebb, különösen, ha erős érzelmi felindulással járnak együtt. A tudatfolyamatok uralása számomra egyelőre egy nemes törekvés, nem pedig egy megvalósított állapot.
  • Amit napközben megélek, és ami ebből, mint megértés és tanulság összeáll, azt leírom a blogomba, hadd okuljon más is. 🙂

Írnál pár szót az indiai élményeidről? (miért és mennyi időre mentél; egy izgalmas kis sztori, ami sokat árul el az ottani világról; stb.)

  • Az indiai út lehetőségét a sors hozta elém, és én éltem is vele. 3 hónapra mentünk ki Vinay Kumar Prana Vashya Yoga sorozatát tanulni és gyakorolni.
  •  India teljesen készületlenül ért, bár azóta is úgy gondolom, hogy Indiára, csak Indiában lehet felkészülni. Sok minden történt odakint, és sok mindenben más az ottani emberek működése, mint, amit kis hazánkban megszoktunk. (Született is néhány bejegyzés az ottani élményeimből.)
  • Nálunk például évekig el lehet depressziózgatni. Ott egy percig sem. Mivel nem indiai vagy – és ez látszik is, tehát nem lehet elbújni – potenciális áldozata vagy mindenkinek, aki kicsit is a másik rovására akar jól járni. Nem ismered a dörgést, és kb. 3 hétbe telik, mire normalizálódik az emésztésed, bele jössz az állandó alkudozásba és meg lesz az a bőrszíned és kiállásod, ami az életrevalóságodat bizonyítja.
  • Egyszer, még az elején egy kókusz árus 1 rupival kevesebbet adott vissza. Nem egész 5 forintról beszélünk, tehát én éreztem cikinek, mikor elkértem. Nálunk ez szinte sóherságnak tűnik, ott viszont ezzel érdemeltem ki annak a kókuszárusnak a tiszteletét.

Ott az átverés teljesen tudatos, és arról szól, hogy állj a sarkadra, told előre az egódat és érvényesítsd az érdekeidet. 🙂

Milyen hangsúlyt fektetsz az önképzésre, az állandó szellemi fejlődésre?

  • Megpróbálhatok leállni, de úgyis szembejön valami tanulni való. Az önképzés fontos, hisz rövid az élet. Ha elfogy a lendület, keresek valamit, ami motivál. Miközben Gabi jógaoktatóiját végeztem, részt vettem egy ’család felállítás terapeuta’ képzésen is.
  • Az egyetemi, főiskolai kötöttségeket már nem tudnám elviselni, de mindig nyitott vagyok a kötetlenebb formában való tanulásra.

Tudatosan (jóga) oktatónak készültél vagy az élet hozta így? Számodra nehéz volt az oktatóvá-érés folyamata? Miért / miért nem? Mi alapján alakítottad ki az óráidat?

  • Az élet hozta így. Akrobatikát, kézenállást már tanítottam egy ideje. Mikor elém került a lehetőség, elvégeztem a tanfolyamot, és ennek szellemében alakítottam át az óráimat. Most tudatosabb a bemelegítés, az erősítés, erősebb az anatómiai fókusz és jóval több hangsúlyt teszek a légzésre, mint korábban.

Mi az, amit a legjobban szeretsz az oktatásban?

  • A legjobban a tanítványaim fejlődését szeretem. Mikor a kitartó gyakorlás meghozza a gyümölcsét, és a tanítvány ráérez az egyensúlyra, vagy sikerül egy nehezebb gyakorlat. Amikor valaki el kezd önállóan kézen állni, és a teste végre megérzi a valódi függőlegest, még a szeme csillogása is megváltozik. Megjelenik benne az elszántság fénye. Ezeket a pillanatokat szeretem a legjobban. 🙂

Megtapasztaltad valaha a tanítás árnyoldalát is?

  • A tanítás árnyoldala talán nem is a tanításhoz tartozik, hanem a nem megfelelő tanításhoz. Egy óra lehet telt házas vagy akár konghat az ürességtől. Mindig azt hallottam, hogy a tanítás nehéz kenyér, és ez így is van, de közel sem akkora a kiszolgáltatottság, mint amekkorát az előadóművészetben eltöltött évek alatt tapasztaltam. A tanításban jóval több beleszólásod lehet abba, hogy mennyit is keresel, és energiád is több marad, mintha végig mozognál egy egész estés előadást.
  • Tanítványod csak az lesz, aki tőled akar tanulni, és ők is elhagynak időnként. Ahhoz, hogy legyen tekintélyed, és értékeljenek, először neked kell a saját munkádat, a saját idődet és energiádat értékelned. Amíg ez nincs meg, addig lehúzás, kihasználás és a bizalmaddal való folyamatos visszaélés van. Ez leginkább az árnyoldal, de ez nem a tanításhoz, hanem a tapasztalatlansághoz, az önbizalom és az önbecsülés hiányához tartozik.

Milyen tanácsot adnál egy frissen végzett oktatónak?

  • Kezdjen el tanítani és szerezzen tapasztalatot. Fog kapni hideget, meleget, erre jobb, ha felkészül. Közben egyre inkább kialakul a saját stílusa, és az is letisztul majd, mit érdemes leginkább tanítania, mire érdemes szakosodnia. Fedezze fel a saját értékeit, és kezdje el értékelni ezeket. A tanítás az egyik legszebb tanulási folyamat. 🙂

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

  • Van sok minden, főleg az önfejlesztés, tanulás területein. Szeretném erősíteni pszichológiai vonalat, főleg a ’család felállítás’ témába szeretném még jobban beleásni magam. Rég óta készülök már a félkezes kézenállásra, és idén szeretném ebben is megtalálni a stabilitást.
  • Tervben van a Gabival megkezdett, zenei vonal folytatása is. Szeretnénk új dalokat írni, és a közös, éneklős kirtan estjeinket szeretném még interaktívabbá tenni.
  • Ezen kívül az akrojóga terjesztésére és népszerűsítésére is meg vannak az ötleteim, melyek egy részét szeretném az idén megvalósítani.

Milyen szerepet játszik a hétköznapi életedben az Ayurvéda? Az Ayurvéda mely elveit alkalmazod a hétköznapokban?

  • Igyekszem odafigyelni az egyensúlyra a saját dósa dominanciám és az aktuális időjárás között. Ebben leginkább a táplálkozásnak és a saját gyakorlás minőségének van szerepe.

Miért lettél vegetáriánus? Milyen változásokat tapasztaltál a hús elhagyását követően? Fontolgatod-e esetleg, hogy teljesen elhagyd az állati eredetű összetevőket a táplálkozásodból? Ha igen / nem, miért?

  • Igazából nem vagyok vegetáriánus, csak nem szoktam húst enni, mert nem esik jól. Ha jól esne, valószínűleg ennék. Az első húsmentes időszakomban semmi más nem történt azon kívül, hogy elhagytam a húst. Gyenge voltam, sápadt és nagyon, nagyon békés. Kicsit olyan volt, mintha aludtam volna. Mikor visszatértem a húsevéshez, az felpörgetett és felébresztette bennem az agressziót. Tele voltam állati energiával.
  • Mikor másodszorra hagytam el a húst, már jógáztam egy ideje és éreztem, hogy a hús gátolja a fejlődésemet. Csak a hús elhagyása azonban nem volt elég. Az egész táplálkozásomat minőségi alapokra kellett tegyem. Kerülöm a fehérlisztet és lehetőleg minden finomított összetevőt. Bekerültek a különböző magok és csírák, és jóval több a zöldség, mint azelőtt. Csak nyerset nem ennék, de sok mindent nyersen is szeretek már, ami korábban eszembe sem jutott. Ilyenek például a cékla, a sütőtök és a karfiol.
  • A tejtermékeket változatlanul nagyon szeretem, de eljöhet még annak is az ideje, hogy elhagyom őket hosszabb, rövidebb időre, ha ez célravezető. Azt eszem, ami jól esik, és ez ugyanúgy változik, mint bármi más. Meglátjuk, mit hoz a jövő. 🙂

 Köszönöm! 

Az AgniSoma honlapja, ahol Kézenállás és Akro jóga órákat tart (ez utóbbit Gabival közösen):

http://www.agnisoma.hu/hu

Gergő blogja:

http://jogamorzsak.blogspot.hu/

http://www.kezenallas.hu

És inspiráló kézenállás demonstrációja:

http://www.youtube.com/watch?v=aEY7tIpa13Y&list=HL1390990450&feature=mh_lolz

Mantrafon koncertfelvétel:

https://soundcloud.com/mantrafon/v-gre

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s