A fájdalom elviselhetetlen könnyűsége

letöltésNehéz lenne megmondani, hogy miért tartok ki amellett, hogy általános iskolás koromban kezdődött a derékfájásom. Annyira régen volt már és olyan nehéz visszaidézni az elmúlt éveket, amelyeket végigkísérte a fájdalom. Mi van akkor, ha megcsal az emlékezetem és nem is akkor kezdődött vagy nem is folyamatosan fáj azóta? Ami biztos, az az, hogy igazán azóta idegesít a derékfájás, amióta jógázom – előtte nem sportoltam, nem figyeltem arra, hogy hogyan ülök és hogyan kellene kímélnem a derekam. Igaz a mondás, hogy bármit meg lehet szokni, még az olyan kellemetlenséget is, mint egy állandó, tompa, idegesítő fájdalom.

Általános iskolában elmentünk az ortopédiára, ahol “növekedési rendellenességről” meg valami “gerinctarajról” beszélt az orvos. Később gimnáziumban felmentettek a testnevelés óráról és el is lettem tiltva minden sporttól, csak úszni és gyógytornázni volt szabad. Ezek közül egy ideig csináltam az úszást, a tornát nemigazán. Középiskolában minden nyáron dolgoztam, kocsmában, zöldségesben – ilyen helyeken nem túl nehéz megerőltetni a derekat… Egyetem alatt egyszer-kétszer próbálkoztam ortopédián, de mindig ugyanaz volt a válasz: nem tudják, hogy mi a bajom és ne sportoljak. Persze ezt régen nekem nem kellett kétszer mondani, ugyanis nem is sportoltam volna, nem éreztem szükségét és nem is voltam jó a sportokban: gyenge, kicsi és ügyetlen voltam a csapat és egyéb sportokhoz egyaránt. Azt még hozzátenném, hogy a helyes testtartásra és ülésre sem ügyeltem sem: oldalasan (egyik csípőcsont feljebb, másik láb rogyasztva) álltam és görnyedve ültem és nagyon sokáig nehéz válltáskát hordtam.

A dolgok akkor változtak meg, amikor jógázni kezdtem: kezdetben nem zavart a derékfájás és nem is akadályozott különösebben. Azonban később egyre többször voltak fájdalmas időszakok, különösen oldalra és hátrahajlításnál éreztem a merev feszülést a bal oldalon. Sokszor később is megmaradt a fájdalom. Próbáltam megoldást keresni, így először felkerestem egy kiropraktőrt – nem jártam végig a kezelést (12+1) a magas költség és egy közbejött nyaralás miatt. Igazság szerint akkor sem javult a hátam, legfeljebb a bal lábam kezdett el zsibbadni, ami nem tűnt egy nagyon pozitív jelnek… Később egy manuálterapeutánál jártam, aki állítólag helyre tette a csípőmet, mégsem lett semmi jobb utána. Az atlasomat (legfelső nyakcsigolya) is helyére tettettem, azonban csak egy fél napig élvezhettem a javulást: a kezelés után hosszú évek után először nem fájt a derekam, de másnapra visszajött ugyanaz a fájdalom.

MRI vizsgálatra is elmentem, negatív lett, annyit írtak diagnózisnak, hogy “rossz tartásból fakadó derékfájás”, szervi bajom nincsen. Egyre komolyabban kezdett el foglalkoztatni a jóga, már minden nap jártam, kitartóan gyakoroltam, végül arra a döntésre jutottam, hogy jelentkezem jógaoktatónak, hátha az anatómiai tanulmányok segíteni fognak és tudni fogom, hogy mi a baj és mire kell figyeljek. A tanfolyamot vezető oktatóval, Gabival arra jutottunk, hogy SI-ízület gyulladásom van, amelyet az MRI nem tud kimutatni. Belementem a témába és a blogon is közzétettem, hogy mit találtam róla – a leírtak alapján valóban megalapozott azt mondani, hogy ez a bajom.

Azonban januárban felkerestem egy neves manuálterapeuta-gyógytornászt, aki erre a diagnózisra csak legyintett és a vizsgálat után azt mondta, hogy porckorong bajom van – bár nem sérv. Tizenkét hetes önkezelést írt elő, amely egyetlen gyakorlat ismétléséből áll: az első héten naponta tizenötször, aztán tizennégyszer és így tovább. Most a hatodik hétben vagyok és tízszer kell megcsinálnom, majd még két hétig szintén, az utolsó négy hétben ötször kell majd. Mindenféle
mozgástól eltiltott erre az időszakra, így a jógától is. Nem is jógázom, viszont a heti egy vasárnapi órámat megtartom, egyszerűen féltem, hogy kijövök a gyakorlatból időközben. A későbbiekben reggel és este, illetve sport előtt és után kell majd megcsinálnom a gyakorlatot. A gyakorlat egyébként egy jógapózra hasonlít:

Bhujangasana

Annyi a különbség, hogy a kiindulásnál a fej és nem a váll mellett van a tenyér, feljövetelnél szájon át lélegzünk ki és teljesen nyújtani kell a kart. Lefele kell nézni és egy körben öt másodpercig, tíz másodpercig, stb. tartjuk ki – egészen ötvenig kell elmenni. Közben lazán kell tartani a feneket, combokat, hátra kéne húzni a vállakat, közelíteni a lapockát – e nem nagyon szokott menni, egyszerűen már sok így együtt. Ez eleinte körülbelül hét percig tartott egy kör, ugyanis nem bírtam rögtön feljönni újra sokszor. Most már ez megy és öt percig tart egy kör. Viszont szinte képtelenség egymás után megcsinálni az összes kört, mert annyira befeszül a végére a derék, hogy muszáj pihentetni. Így az első hétben több mint három órát vett igénybe a tizenöt kör, ma már rövidebb idő alatt csinálom meg az adagot. Az első napokban jól esett, valami furcsa stabilitást adott a derékövnek. Annak ellenére, hogy a karom, vállam, csuklóm nagyon fájt az elején, soha nem volt izomlázam ezeken a helyeken és a derekamban sem volt különösebb kellemetlenség, csak a szokásos. Az első két-három hét nehéz volt: néha borzasztóan tud fájni a gyakorlat a vége fele, amikor 45-50 mp-ig kell tartani. Az elején nagyon fájt a jobb csuklóm, de ez elmúlt, ahogyan a vállam és a karom is megerősödött hozzá. Manapság vannak könnyebb és nehezebb napok, van, hogy különösen jól esik csinálni és nem is fáj. A legrosszabb a kijövetel sokszor: a hosszú homorítás után magam alá billenteni a medencét nem egy kellemes érzés, van hogy nagyokat nyögök közben… A jóga tartásakor is fáj és utána is jobban, mint máskor. Régen egyébként úgy volt, hogy voltak napok, amikor alig éreztem jógánál a derekam, máskor meg borzasztóan fájt…

Még hat hét van hátra a végéig és eddig semmi javulást nem tapasztaltam. A gyógytornász azt mondta, hogy hosszadalmas lesz a gyógyulás – ez persze érthető is, hiszen tizenöt év fájdalma nem fog elmúlni máról holnapra. Ugyanakkor kicsit bennem van a kétely: mi van, ha mégis SI a probléma és ez a gyakorlat semmit sem ér?! Azt hiszem, fel fogom hívni a gyógytornászt és megkérdezem, hogy normális-e, hogy eddig semmi. Ez a gyakorlat egyébként a McKenzie tornából ismert, egy kissé módosított formában. A gyakorlaton kívül a gyógytornász még felhívta a figyelmemet pár dologra is (vagy inkább elhadarta): nem szabad előre hajolnom, csak egyenes háttal és csak derékszögig, erre különösen fogmosásnál, ruha és cipő fel-és levételekor kell odafigyelni. Alvásnál oldalt kell feküdnöm és a felső behajlított lábam alá kell tennem egy összecsavart törölközőt – ezt nem sikerül csinálnom, ki tud egy helyben aludni egész éjjel?! Néha fáj is így maradni, egyszerűen felhúzom vagy az egyik vagy a másik lábamat, háton és a bal oldalamon nem is igazán tudok már aludni. A fej alá is összecsavart törölközőt kell tenni. Ülni már régóta egyenesen ülök, egyébként fáj is, ha görnyedek – nemrég beszereztem egy ékpárnát és nekem nagyon bevált, sokkal kevésbé fárasztó így ülni.

Egyszóval még türelmesen várok a javulásra, ha nem lesz javulás, akkor tovább megyek, hátha mások tudnak rajtam segíteni, még egy újabb MRI-t is szeretnék csináltatni, hátha történt valami változás ezalatt az egy év alatt. Sok helyről hallom, hogy a derékfájásnak lelki eredete van – nem mentem még annyira bele a témába és kicsit szkeptikus is vagyok az irányába, bár ha adódik egy lehetőség, akkor hajlandó vagyok bármit kipróbálni. Néha irigykedve tekintek azokra, akiknek sohasem fáj a derekuk és bánt, hogy ez így megnehezíti az életem. De hát – semmi sem történik véletlenül…

http://www.facebook.com/naprolnapranap/

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s