Vak jóga avagy tanulom figyelni a figyelmet

YTT_Blindfold_-4A mai jógás élményemet szeretném megosztani Veletek és bár minden egyes gyakorlás különleges és megismételhetetlen, ma azzal tettem még egyedibbé, hogy csukott szemmel csináltam végig. Mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki egyszer, kíváncsi lennék a Ti tapasztalataitokra is. Utána néztem, persze létezik ilyen stúdió szintjén Amerikában, tehát nem én találtam fel a spanyol viaszt, de szerintem ez is egy olyan kézenfekvő dolog, ami túl kézenfekvő ahhoz, hogy eszünkbe jusson.

Tegnap reggel merült fel először bennem, hogy ki kellene próbálni, milyen csukott szemmel jógázni. Akkor először Gyurkó Zsolt (akinek a tanításait múlt hét csütörtök óta minden nap nektárként szívom magamba) egyik meditációjára akartam jógázni, mert ki szerettem volna próbálni, mennyire tudok odafigyelni a szövegre, vajon automatikus-e a gyakorlásom (ezt most nem pejoratív értelemben gondolom, hanem csak többet szeretnék tudni a gyakorlásom természetéről, ha már egyszer ilyen szerves része az életemnek). Onnan vettem egyébként ezt az ötletet, hogy egyrészről az egyik előadásában egy nagyon érdekes kísérletet mesélt el: kipróbálták két csoporttal, hogy vajon ugyanannyira hatékony-e a jógagyakorlás ha csak fejben vagy ha ténylegesen jógáznak az emberek. Az eredmény igen meglepő volt: azok akik csak fejben végezték el rendszeresen a gyakorlatot, amikor fizikailag is végül elkezdtek jógázni, ügyességben jóval túlszárnyalták azokat, akik mindeközben végig úgy csinálták – tehát nagyobb fejlődést mutattak a mozdulatlanul gyakorlók a mozgóknál. A másik dolog, amit ki akartam próbálni, az az, hogy sikerül-e úgy befelé figyelnem, hogy közben csinálok valamit – azért szerettem volna ezt a jógával kipróbálni, mert az nemcsak olyasmi, amit nagyon szeretek csinálni, de ráadásul nem kell különösebb szellemi erőfeszítést tennem közben, mert mindig szinte ugyanazt a sort csinálom végig (persze van pár ászana, amit nem mindig csinálok meg, hanem cserélgetem őket, illetve évszakonként is variálok a soron valamennyit).

A tegnapi meditációs jóga nem nagyon jött össze úgy, ahogy akartam: nem tudtam figyelni végig a szövegre, vagy legalábbis nem nagyon tudtam átélni. Hogy kicsit rásegítsek, volt, hogy lehunytam a szemem, de nem nagyon tudtam megállni és folyton kinyitottam. Ma a gyakorlás előtt döntöttem úgy, hogy végig lehunyva fogom tartani. Nagyon felemelő volt egyébként így csinálni a pózokat – a légzésre is jobban odafigyeltem és a gondolataim sem kószáltak el olyan gyakran: nagyon koncentrálnom kellett, hogy látatlanul is megmaradjon a flow-élmény és még jól is végezzem a gyakorlatokat. Kár, hogy nem látott valaki az álló pózoknál: azt hihette volna, hogy “na, ez jól bepálinkázott jóga előtt” – én is jókat mosolyogtam magamon, amikor rájöttem, hogy jobb lábon szinte egyáltalán nem tudom megcsinálni a féllábas pózokat (és egyébként lábujjhegyen sem tudok megállni), de persze a balon is jó kis kihívás volt és ki is billentem sokszor. Azt hiszem, még lesz mit kiegyenlíteni a két agyféltekém működésén – de olyan jó, hogy most már ezt is tudom. Nekem anno nagyon sok időmbe tellett a féllábas pózokkal megbarátkozni, alig volt egyensúlyérzékem a kezdeteknél, sejthetően a gyenge pszoász (az egyensúlyközpontunk helye) is közrejátszott benne, hogy körülbelül másfél évvel a jógázás elkezdése után váltam csak magabiztosabbá az egyensúlyozó ászanákban.

Szóval az egyensúlyozó pózok végigröhögése már megadta a jó hangulatot, utána már gyerekjáték volt végigcsinálni a többit. Észrevettem, hogy jobban leizzadtam és kifáradtam, mint szoktam, ami gondolom a komolyabb koncentráció miatt volt és hogy (most kivételesen hallgattam zenét közben) a zene egy idő után nem arról az oldalról jött a fülembe, ahonnan ténylegesen szólt, hanem a másik oldalról (és amúgy mindenhonnan) olyannyira, hogy még az is felmerült bennem, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag megfordultam a matracon közben… Ez a végére visszaállt egyébként és már újra a megfelelő helyről hallottam a zenét. Egy kicsit elkezdtem aggódni a fejenállás előtt, hogy vajon tudok-e majd egyensúlyozni, de érdekes módon itt nem tapasztaltam nehézséget.

Savasana után, mint aki jól végezte dolgát, leültem Zsolt egyik meditációjára (A boldogság erőfeszítésektől mentes elérése) meditálni, ami nem másról szólt, hanem a figyelem figyeléséről, a cselekvésről és nem-cselekvésről, szóval nem is vághatott volna jobban a témába. Egyébként egyre könnyebben ülök is le meditálni meg maradok is úgy: amennyire az elején fizikailag, szellemileg és lelkileg is tiltakoztam ellene, most egyre inkább vágyom rá. A hozzá kapcsolódó előadás segített újra tudatosítani bennem a nem-cselekvés hasznosságát: legtöbbször bőven elég gondolni valamire, akarni, hogy bekövetkezzen és az be is fog következni anélkül, hogy ténylegesen lépéseket tennénk az elérése felé: még a karunkat is felesleges lenni kinyújtani érte (a pólusváltás miatt szertefoszolhat a kívánt dolog elérésének lehetősége) – ezt én is már rengetegszer megtapasztaltam az életemben.tumblr_mgn71yQrXA1ruwt5bo1_500

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s