(Meg)vezetett meditáció avagy lélekölés helyett léleképítés folyik

Mondhatni katartikus élmény volt Deepak Chopra lélekgyógyító vezetett meditációjára meditálni: én már teljesen elfelejtettem, hogy a vezetett meditáció ilyen sokat tud nyújtani…

Három évvel ezelőtt Gyurkó Zsolt vezetett meditációira meditáltam, nem is néztem utána, hogy ki másnak léteznek még ilyenjei. Annak idején egészen a rabja lettem a hanganyagainak és nagyon sokat meditáltam, főleg lefekvés előtt, arra aludtam el és volt hogy reggel korábban felébredtem, hogy még az ágyban meditáljak reggel. Külső szemlélő számára viharosnak volt mondható az az időszakom, hiszen akkor lett vége egy 2,5 éves kapcsolatomnak és a kezdeti kétségbe esést követően, főleg a meditációnak és a jógának köszönhetően, sikerült különösebb lelki sérülések nélkül összeszednem magam. (Hogy a sok meditációt követően pszichózisba estem, az más lapra tartozik.)

Ez a meditáció most teljesen feltöltött és eloszlatta azt  a tévhitemet, hogy a vezetett meditációnak nincsen áldásos hatása: igenis van, hiszen fókuszáltan képes (most az én esetemben) gyorssegélyt vagy támogatást nyújtani az “elveszett” vagy központját vesztett, (rossz esetben) kétségbeesett vagy őrlődő egyénnek.

A zenére vagy csendre való meditációnak megvan az a nagy hátránya, hogy nehéz fókuszáltnak maradni huzamosabb ideig és sajnos gyakran előfordult velem, hogy frusztráltan álltam fel a meditációból, mert egyáltalán nem tudtam koncentrálni és a gondolataim kuszaságában eltöltött 15-20 perc vagy félóra látszólag teljesen kárba ment: ennyire a buszon vagy a zajos parkban is lehet meditálni, még könnyebb is, hiszen a zsivaj valamennyire lehalkítja a belső monológot és könnyebb a testérzetekre és befelé figyelni. Sőt, amikor hajnalban ültem le, még az is előfordult, hogy elaludtam.

Most, összesen három hét kórházi tartózkodás és ennek következtében kisebb-nagyobb pofonoknak köszönhetően a lelkem gyógyításra és békére szomjazik, érzem napközben nem is csak a feszültséget, hiszen a stresszoldást a kötelezően beveendő gyógyszer megoldja (bárcsak ne kellene szednem, a gátló hatása belülről kínoz), hanem inkább a “ezt minek csináljam”, “semminek sincs semmi értelme”, “ez is felesleges” hangokat adja teljes hangerővel és ez ellen nagyon nehéz erőszakosan felelni. Szóval látszólag továbbra is a békés harcos technikájával élek, miközben belülről ráz a kóboráram. Mindegy, a fő az, hogy megállíthatatlan vagyok, mindig felállok és kitűzök célokat, amiket törekszem megvalósítani.

Ez a meditáció elhitette velem, hogy van értelme meditálni, mert tényleg benne találjuk meg a válaszokat a legfontosabb kérdésekre: a kérdések megfogalmazása a meditáció része és mint tudjuk, ha már megvan a kérdés, a feleletnek is meg kell jönnie előbb-utóbb. Tehát hagyjuk magunkat magunkat meg-vezetni a hang által, de csak úgy, mint mikor a megtaláljuk az aranyfonalat, amely kivezet bennünket labirintusból.

maze runner

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s