Cím nélkül

Ezt még régebben kezdtem el írni, de most befejeztem:

Ki akar szakadni belőlem a kiáltás: írni akarok! Alkotni akarok! Nem mások kitalált és megélt történeteit böngészni és áterezni, hanem a saját történetemet megosztani. Mert szükségem van rá, hogy megírjam; mint amikor a vízben fuldoklónak van szüksége az életet mentő övre, úgy kell az életem kerekének zökkenőmentes folytatásához is az olajat és oltalmat nyújtó szóterápia.

A pszichózisomban több életet éltem meg és most nem tudom, hogy túl öreg vagy túl fiatal vagyok-e ahhoz, hogy a jelenlegi életemet éljem, amelybe olyan hirtelen visszacsöppentem. Öregnek érzem a lelkemet, hiszen nagyon sok mindent láttam, helyeket bejártam és időket megéltem: az újszülött érzi így magát, amikor az új testben találva magát tehetetlenül kígyózik és ordít a bába kezében. De hiszen ilyenkor még nincs tudatánál és mire tudatára ébred, már nem is emlékszik az előzményekre, így olyan, mintha tiszta lappal indult volna ebben az életben: gondtalanul ugrál, játszik és élvezi, amivel szembekerül.

Az élet kaotikus: belevetettek bennünket ebbe a hihetetlenül átláthatatlan és érthetetlen valóságba, amelynek számomra most semmilyen értelme sincs. Érzem, hogy kizdek kilábalni a depresszióból, amelynek egyik jele, hogy van ingerem írni és másokkal szóban is megosztani az érzéseimet, állapotomat.

Látszólag kisiklott az életem: itt vagyok közel 32 évesen és vissza kellett költözni a családomhoz, a munkámat pedig fel kellett adnom, az életem egyik napról a másikra megváltozott és most rá vagyok kényszerítve, hogy eldöntsem, mit is akarok tenni az életemmel. Most egyedül vagyok, ez is nagyon furcsa, de nem szabad pánikba esnem, hanem így megtalálnom önmagamat.

Sokszor gondolok mostanában az öregkorra, állandóan nézem az öregeket, elképzelem, milyen lesz, amikor én odajutok és az össze félelmem előjön ilyenkor: hogy egyedül öregszem meg, nem lesz családom, akire támaszkodhatnék. Ilyenkor hirtelen elfog, hogy siessek az ismerkedéssel, barátkozással, de hát hogyan, ha olyan nehezen megy?

Sok a kérdés, keresem a válaszokat, a legfontosabb most, hogy jól tudjam érezni magam egyedül, ezen dolgozom most.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s